A Milka tehén

 

Egy pohár víz fölé hajolva Bartos Tibor gondolatai jutottak eszembe amikor az Áldás Álruhában sorait felidézve megvilágosodtam. Ez a Tibor egy gógyis fickó, zöldnek álcázott közgazdász, aki idejében kifürkészte a helységgazdálkodás piaci folyamatait és elmélkedését így foglalta össze: << a víz, amíg a csapot eresztem, tiszta, aztán megiszom vagy mosdok, mosogatok benne, mosok vele, vagy csak folyatom bolondul, mindjárt szennyvíz. Úgy kell bánnom vele, mint az árvízzel. Elvezényelni, el innét, sose lássalak. Holott ha én szennyvizet vásárolnék, és tartanám bankban, ahol a pénzt is mossák, és mosatnám addig, amíg el nem jön az országos aszály -- menetrendszerűen, mint újabban mondják, akár az árvíz -- akkor áruba bocsáthatnám. És ha csakugyan a bankban tiszta lett a víz, akkor mindazok, akik eddig hülyének néztek, azok most, ha a banki ivóvizemet olcsóbban mérem a vízműveknél, azt mondanák, mégis rafinált gyerek ez. Most már csak bankot kell keresnem a víznek. Nem vésztározót. Abban az aszályt kell tározni, az a vész. Az én bankomban, lápban, nád közt, csendes vízfolyásban évhosszat tisztuljon az a víz. >> A Belvárosban sok víz folyik a vésztározóba, egyre kevesebben vannak akik a nád közé folyatják a vizet.A vésztározókat lelakatolták, berácsozták, aszály van bennük. Helység gazdálkodnak velük. Nem hülyék, keresik a bankot a víznek, hogy aztán majd áruba bocsássák.Az eszme futtatás ezen pontján, itt az ideje, hogy tiszta vizet öntsek a pohárba. Helység gazdálkodást említettem az imént, pedig kiüresedett üzleteket kellett volna lejegyeznem.Tűnődöm, hogy ezen szegletét a fővárosnak / a földrajzi közepe Kőbányán van /, mikor öntötte el az szennyvíz. A hetvenes évek majd még a nyolcvanas évek derekán errefelé nyugati szelek fújtak. Butik volt a szél neve. Ami azok hozamát illeti, azok orkánerejűek voltak. Nem az orkándzsekire gondolok, hanem arra az üzleti haszonra, ami azok eladásából a brifkóban landolt. A kasszagép akkoriban ismeretlen fogalom volt. Bemondásra könyvelték a forgalmat.  Aztán a dolgok megváltoztak. A kecskére bíztuk a káposztát. Közfelkiáltással. A nép nevében! A nép beköltözött a hivatalba, szerintem inkább a bevándorlási hivatalba, hogy a helyére tegye a dolgokat. Szavaztak. Lebetonozták az utcákat, ízléses tiltások kerültek a közterületre, táblák, parkolóórák, sorompók. Védeni kell a vésztározókat. Fekete ruhások vigyázzák. A fekete az olyan barátságos. A gátak védik a veszedelmet, de kiszorítják a tiszta vizet, mint azt Bartos mondja, akik kiszorítják, keresik a bankot a víznek, hogy aztán majd áruba bocsássák. Hogy bejön-e a számítás, nem tudom? Csüggedve szemlélem az elmúlást, a kiüresedett boltokat, miközben keresem a sokadalmat, a korábbi nyüzsgést. Némi vigasz a bizalom, ami a Gerlóczy teraszán a napsütésben kiviláglik. Én ezt erőnek tekintem, reménynek ha úgy tetszik, mert abban is egyetértek Bartossal, hogy << A Milka tehénnek zöld legelő kell, a disznónak fertő, víz ehhez is, ahhoz is. Téli takarmányhoz, kaszálókhoz, tengerihez, pillangósokhoz, de még a moslékhoz is: víz. Ha szennyünket magunk alá eresztjük, egyenest az ivóvíz-bázisba, akkor bizony előbb-utóbb fel kell hoznunk tisztításra még a talajvizet meg a rétegvizeket is, hogy embernek-állatnak iható legyen. Mert hallottunk ugyan az ár napjaiban helikopteres kristályvíz-akcióról Beregben, de hogy a teheneket Perrier-vel itatták volna, arról nem. Hát akkor mivel? >> Ezen tűnődöm majd az elkövetkezőkben, erről beszélgetés most nem lesz. A vizes poharat félreteszem, pezsgőt töltök a poharamba, átállítom magam ünnepi üzemmódba. Keresek valakit társaságnak, átülök egy másik asztalhoz. Itt a nádasban, ahol  „tisztítom vizet”, egyszerűbben fogalmazva üzletelek, szívesen társalgok, kiváltképp ha pezsgő van a pohárban. A pezsgő  nem pia, a pezsgő az életforma, különösen ha nem szereti az ember. Sokkal többen isszák mint ahányan szeretik,  talán mert erre is igaz az a morális abszurd, hogy a rossz szándéknak lehet jó a következménye. Ugyan még mindig nem értem. Miért olyan könnyű hagyni, hogy a személyes ambíció, a büszkeség és az uralomvágy legyen a cselekedeteink mozgatórugója. Hogyan ismerheti fel az ember önmagában, ha ilyesmi hajtja? Van rá válaszom. Mondjuk az a valaki, kinéz a Gerlóczy Kávéház ablakán és észreveszi, hogy sok a rács és a lakat a szomszédos üzleteken. A zsebébe nyúl, és ha talál egy kulcsot ami nem az övé, elkezdi keresni a jogos tulajdonosát. Teszi ezt, mert felismeri, hogy fel kell hozni tisztításra a talajvizet , hogy embernek-állatnak iható legyen. Bölcsesség kell elfogadni azt, hogy a bab is hús, csupán csak akarat kérdése, de higgyétek el nekem, nagy baj lesz abból ha kiderül, hogy nem minden tehén lila.

 

  "Minden üzlet úgy indult, hogy valaki beszólt" - interjú T. Nagy Tamás sajtkereskedővel

 

Bár a minőségi sajtok sokkal drágábbak, sokkal kevesebb kell belőlük, mint az olcsóbb termékekből - mondta az [origo]-nak T. Nagy Tamás. A két évtizede sajtkereskedéssel foglalkozó vállalkozó szerint felesleges borssal, tárkonnyal vagy más dolgokkal felturbózni egy sajtot, mert a jó sajt amúgy is eladja magát. T. Nagy Tamás szerint a magyar termelők túl sokat akarnak egyszerre, a gasztrobloggerekből pedig a jóindulatot hiányolja.

 

 

Sajtból van a Bolt 

T. Nagy Tamás missziót vállalt: régi "sajtosok" csapatának élén bizonyítani szeretné, hogy a magyar étkezési kultúrában is van helye a sajtfogyasztásnak. Ehhez először meg kellett teremtenie a kizárólag sajtokat árusító boltot.

 

 

 

Kulináris övezet létesül

Afféle kulturális negyed létrehozásán dolgozik T. Nagy Tamás és a nevét viselő cég a Kamermayer Károly téren. A szomszédos Gerlóczy kávéház fölötti épületben pedig üzlettársával 20 szobás szállodát alakítanak ki a jövő évben, mint egy félmilliárd forintos költségvetéssel. Szintén jövőre jöhet létre a Kamermayer tér megújításáért létrehozott egyesület kezdeményezésére a téren egy olyan kisebb napi piac, ahol reggelente virágot, zöldséget, esténként pedig régi könyveket, hanglemezeket kínálnak a sétálóknak.

 

 

 

Ettek-ittak-e már gránátalmás sörbetet? Egy százezer forintos őrült fogadás története.

A sajtkereskedővel kezdődött minden. Vagy inkább a Lehel téri hajléktalanok roadshow-jával, a szerencsétlen sorsú Lajossal és Imre bácsival, de az egész biztos, hogy csütörtök volt, az óra pedig egyet mutatott, amikor a sajtkereskedő - elhagyva a Gerlóczy utcai sajtboltot -, egy közeli kávézóba sietett.

 

 

 

Szakértői vélemények a "kutyás plakátról"

"A plakát témája egy sajtkereskedés reklámja. A sajt mindennapi gasztronómiai kultúrában Magyarországon is jelentős helyet foglal el. Ugyanakkor a sajtfogyasztásnak hazánkban nincs olyan nagy kultúrája, mint Franciaországban - szegényes választék és néhány sajt típusra korlátozódó fogyasztói ismeret jellemzi a hazai helyzetet. Általában elmondható, hogy azok a viszonylag magas kulturális és jövedelmi színvonalon álló emberek rendelkeznek mélyebb ismeretekkel a sajtokról, akik hosszabb időt tölthettek olyan országokban, ahol ennek hagyományaival és szépségével megismerkedhettek"

 

 

 

Egy Őszinte Kávéház

A Kávéházak.hu idén ötödik alkalommal tette közzé a legjobb kávéházak listáját, amely szerint 2007 -ben budapesti Gerlóczy lett az év Kávéháza. A belváros egyik legbarátságosabb helyszínén, a Kamermayer téren három éve megnyílt (és három oldalra nyíló) üzletet vélhetően az isten is kávéháznak teremtette. Erről és sok egyébről is beszélgettünk az üzlet egyik tulajdonosával (megálmodójával) T. Nagy Tamással.

 

 

 

Világhírű szalámiritkaságok és egy lelkes céhlegény

Ardeche-i kacsapástétom almával, konyakkal ízesített őzpástétom, mortadella, fűszeres kacsamájroló, gyömbéres ördöghalmáj, s még számtalan világhírű nemzetközi szalámikülönlegesség a palettán... S magyarok közül "versenyben" a  chilis karikáskolbász, gidaszalámi, kapris vastagkolbász, mangalica paprikás szalámi, parasztkolbász, parasztsonka, pulykakolbász, stifolder, vagy szürkemarhaszalámi...

 

 

 

A sajt intellektuális termék

T. Nagy Tamás saját bevallása szerint kevés sajtot eszik, ám ebben is, mint egész élet- és üzletfilozófiájában a minőségé a kulcsszerep. Úgy tűnik, esetében a tartós üzleti siker záloga nem csupán a sok munka és a kitartás, hanem a magasra tett mérce is. Mint mondja, vevői elsősorban nem egy adott mennyiséget szereznek be nála, hanem az ízekkel való ismerkedés lehetőségét is. Állítja: a kereskedőknek nagyon fontos szerepe van a fogyasztói szokások, az ízlés formálásában. nem a vásárlónak kell nevelnie az eladót, hanem éppen fordítva.

 

 

 

Valódi gyümölcsíz egész évben

A gyümülcsök egyre fontosabb elemei a konyhaművészetnek. Alapanyag, ízesítő, dekoráció. Különösen igaz ez nyáron, amikor hűsítő, frissítő élvezetekre vágynak a vendégek. egy-egy gyümölcs szezonja azonban elég rövid nálunk. S akkor le kell venni az étlapról. Vagy mégsem?

 

 

 

Ízek bolondja

Amikor a harmadik osztálytalálkozón T. Nagy Tamás kimondta, hogy ő sajtkereskedő, a volt osztálytársak a szájukat elhúzták, a pillantásukban pedig szelíd sajnálkozás bujkált. T. Nagy Tamás sajtkereskedése a pesti Gerlóczy utcában 1994 -ben nyílt meg, és hamarosan egyfajta zarándokhely lett. családok kerekedtek föl, jöttek az egész országból, s a pesti kirándulások egyik célja mindig ez a kis sajtüzlet volt, ahol több mint százféle sajtot kínáltak: a föllelhető összes magyart, hozzá egy kis hollandot, franciát, németet.

 

 

 

Beérett a biznisz

T. Nagy Tamás pincérkedéssel kezdte egy állami cégnél, később sok mindent kipróbált, ám a sikert végül a feleségével közösen beindított sajtkereskedés hozta meg.

 

 
 
Letöltés
Bezárás